I. Fiam, ne vitatkozzál az emberi mértéket meghaladó dolgokról és Istennek titkos ítéleteiről, hogy az egyik ember miért marad magára, a másik miért részesül akkora kegyelemben, az egyikre miért szakad annyi szenvedés, a másiknak miért van része oly nagy megbecsülésben.
Ezek a kérdések minden emberi meggondoláson túl vannak, s az Isten ítéletének kinyomozására kevés minden okoskodás vagy vita.
Amikor tehát ezeket fölveti benned az ellenség, vagy akár könnyű elméjű emberek, mondd azt a prófétával: Igaz vagy Uram, és igazságos a te ítéleted.
Meg azt: Az Úr ítéletei igazságosak, nem szorulnak további igazolásra.
Az én ítéletemre félelemmel kell tekinteni, nem vizsgálódó kíváncsisággal, mert az emberi értelem át nem érheti őket.
A szentek érdeméről se kutakodjál, ne bonyolódj vitába felőlük: melyik szentebb a másiknál, vagy ki nagyobb a mennyek országában.
Az effélék gyakran pörlekedésre, haszontalan vetélkedésre vezetnek, s növelik a kevélységet meg a dicsekvő hiúságot is, abból aztán irigység meg veszekedés támad, míg az egyik ezt a szentet, a másik azt hirdeti gőgösen a többinél különbnek.
Meddő igyekezet az, hogy ilyesmit tudni, nyomozni próbálsz, a szenteknek nem telik benne örömük.
Mert nem a széthúzásnak, hanem a békességnek Istene vagyok én, a békesség alapja pedig az őszinte alázatosság, nem a magakelletés.
Némelyeket a szeretet buzgalma vonz ehhez vagy ahhoz a szenthez hevesebb érzelemmel, de ez az érzelem inkább emberi s nem isteni eredetű.
Én vagyok minden szentnek teremtője, én adtam nekik a kegyelmet, én öveztem őket dicsőséggel, én előztem meg őket áldásomnak édességével, én ismertem előre mindnyáját a világ kezdete óta.
Én választottam ki őket a világból, nem ők választottak engem, én hívtam meg őket kegyelemmel, vonzottam irgalmasságommal.
Én vezettem át őket sokféle kísértésen, én árasztottam rájuk sok nagyszerű vigasztalást, én adtam nekik a mindvégig való megmaradást, én koronáztam meg kitartásukat.
Én ismerem köztük az elsőt és az utolsót, én őket mind egytől egyig fölbecsülhetetlen szeretettel szeretem.
Engem kell hát ünnepelni minden szentemben, engem kell mindenek fölött áldani és minden egyesben tisztelni, aki őket ilyen magasra emeltem és minden előzetes érdemük nélkül eleve kiválasztottam.
Aki tehát megvet csak egyet is a hozzám tartozó legkisebbek közül, az a nagyot sem tiszteli, mert a kicsiben is, a nagyban is az én alkotó kedvem remekelt.
Aki pedig egy szentet kisebbít, kisebbít engem is és mind a mennyek országában lakókat.
Hiszen mindnyájan egyek a szeretet kötelékében, egyet értenek, egyet akarnak, egy szeretettel együtt szeretik egymást.
Sőt, ami még sokkal nagyobb, jobban szeretnek engem, mint önmagukat és a saját érdemeiket.
Mert mintegy elragadtatásban önmagukat fölülmúlva, az önszeretetből kiszabadulva minden képességüket arra szánják, hogy engem szeressenek, ebben lelik meg életük boldog beteljesedését.
Semmi sincs, ami őket másfelé fordítaná vagy maga alá gyűrhetné, mert mint akiket betöltött az örök igazság, a szeretet kiolthatatlan tüzében égnek.
Hagyják hát abba a testies és földies gondolkodású emberek a szentek érdemeiről való vitatkozást, hiszen máshoz sem értenek, csak hogy azt szeressék, ami nekik örömet szerez.
Hajlandóságuk szerint ebből elvesznek, ahhoz hozzátoldanak valamit, nem az örök igazság tetszése szerint ítélnek.
Sokakban tudatlanság lakik, főként azokban, akikben kevés belső világosság gyúlt, és ritkán tudnak valakit igazi lelki szeretettel szeretni.
Természetes vonzalmuk és részrehajló emberi barátkozásuk még nagyon irányítja s vagy ezekhez vagy azokhoz vonzza őket, s amint maguk viselkednek itt a földön, úgy gondolkodnak a mennyben lakókról is.
Csakhogy össze sem mérhető a tökéletlenek és a mennyei kinyilatkoztatás világosságában élő emberek gondolkodásmódja.
II. Ne tárgyald hát, fiam, kíváncsian azt, ami tudásod mértékét meghaladja, hanem inkább azon légy, arra törekedjél, hogy Isten országában akár legkisebb is lehess.
Még ha tudná is valaki, hogy ki szentebb a másiknál, vagy ki nagyobb a mennyek országában, mi haszna volna ebből az ismeretből, ha ennek nyomán magát előttem meg nem alázná és nevemnek buzgóbb dicséretére ösztönzést nem merítene.
Sokkal kedvesebb dolgot cselekszik Isten előtt, aki vétkeinek nagyvoltán és erényeinek fogyatékosságán töri a fejét, azon, hogy milyen messze van még a szentek tökéletességétől, mint az, aki azon vitatkozik, hogy ki nagyobb, ki kisebb közülük.
Jobb a szentekhez áhítatos imádsággal, könnyek közt könyörögni, dicsőséges közbenjárásukért alázatos lélekkel esedezni, mint hiú vizsgálódással titkaikat fürkészni.
Ők teljesen és tökéletesen elégedettek, bárcsak az emberek is meg tudnának elégedni, és hiábavaló beszédüket megzaboláznák.
Ők nem dicsekszenek saját érdemeikkel, mint akik semmi jót sem tulajdonítanak maguknak, hanem mindent nekem, mert végtelen szeretetemben mindent én ajándékoztam nekik.
Annyira betölti őket az istenszeretet és a túláradó öröm, hogy egyáltalán nem hiányzik nekik a dicsekvés, és semmi csorbát nem szenved a boldogságuk.
Minden szent annál alázatosabban vélekedik önmagáról, minél nagyobb dicsőség ragyog rá, minél közelebb van hozzám, minél kedvesebb nekem.
Azért előtted az írás, hogy leteszik koronájukat Isten elé, arcra borulnak a Bárány színe előtt, és úgy imádják az örökkön örökké élőt.
III. Sokan kutatják, hogy ki nagyobb Isten országában, olyanok is, akik nem tudhatják, vajon ők akár a legkisebbek sorába bejutnak-e.
Nagy szó akár legkisebbnek is lenni a mennyben, ahol mindenki nagy, mert mindenkit Isten fiának neveznek, és méltán.
Ott a legkisebb ezerré lesz, a százesztendős bűnös pedig meghal.
Mikor a tanítványok tudakolták, hogy ki a legnagyobb a mennyek országában, ilyen választ kaptak: Ha meg nem tértek, és nem lesztek olyanok, mint a gyermek, nem mentek be az Isten országába.
Jaj azoknak, akik magukhoz méltatlannak gondolják, hogy a kisdedekkel együtt megalázkodjanak, mert a mennyország alacsony ajtaján nem tudnak belépni.
Jaj a gazdagoknak is, akiknek itt a földön megvan a vigasztalásuk, mert míg a szegények bemennek Isten országába, ők kénytelenek lesznek nagy jajgatással a kapuban megállni.
Örüljetek, kicsinyek, ujjongjatok, szegények, mert tiétek az Isten országa, ha igazságban éltek.