Krisztus keresztáldozata és a mi Istenre hagyatkozásunk

A jegyes szava:
Amint én a keresztfán kiterjesztett kézzel és mezítelen testtel önként áldozatul adtam magamat az Atya Istennek bűneidért, úgy, hogy semmi sem maradt bennem, ami Istent kiengesztelő áldozattá ne változott volna, úgy kell neked is magadat minden erőddel, kívánságaiddal jószántadból és a lehető legnagyobb áhítattal tiszta és szent áldozatul naponta fölajánlanod a szentmisében.
Mit kívánok tőled jobban annál, hogy igyekezzél magadat egészen énrám hagyni?
Bármit adsz, ami nem te vagy, semminek tekintem, mert nem ajándékot kívánok én, hanem téged magadat.
Amint te sem elégednél meg azzal, hogy minden tiéd legyen, de én ne, ugyanúgy nem telik nekem sem örömöm semmiben, amit adsz, ha magad nem adod nekem.
Magadat ajánld nekem, add oda magadat egészen Istenért, és kedves lesz adományod.
Lám, én egészen föláldozom magamat érted Atyámnak, egészen odaadtam testemet és véremet táplálékul, hogy egészen a tiéd legyek, és te az enyém maradj.
Ha pedig megmaradsz a magadénak, és nem bízod magadat önként az én tetszésemre, nem teljes az odaadásod, és egyesülésünk sem lesz maradéktalan.
Azért kell, hogy mielőtt bármibe fognál, magadat önként Isten kezébe helyezd, akkor szabadságra és bőséges kegyelemre találsz.
Bizony azért jutnak csak olyan kevesen a megvilágosodásra és a belső szabadságra, mert nem tudják magukat egészen megtagadni.
Megdönthetetlen az én mondásom: aki mindenről le nem mond, nem lehet az én tanítványom.
Ha tehát te azt kívánod, hogy tanítványom lehess, add át nekem magadat és minden kívánságodat.

Krisztus követése