I. Fiam, amennyire magadból képes vagy kilépni, olyan mértékben épülhetsz énbelém.
Amint belső békét ad az, ha odakint semmire sem vágyol, épp úgy, ha belsőleg önmagadtól elszakadsz, Istenhez kapcsolódol.
Azt szeretném, hogy megtanuld önmagad teljes megtagadását, s hagyatkozz az én akaratomra ellenkezés vagy zúgolódás nélkül.
Kövess engem.
Én vagyok az út, az igazság és az élet.
Út nélkül sehová sem lehet eljutni, igazság nélkül nincs megismerés, élet nélkül nem élhetsz.
Én vagyok az út, amelyen járnod kell, az igazság, akinek hittel tartozol, az élet, amelyen kívül másban nem érdemes reménykedned.
Én vagyok az eltéríthetetlen út, a csalhatatlan igazság, a soha véget nem érő élet.
Nyílegyenes út, végső igazság, igaz élet, boldog élet, teremtetlen élet.
Ha megmaradsz az én utamon, megismered az igazságot, az igazság szabaddá tesz, és eljutsz az örök életre.
Ha az életre be akarsz jutni, tartsd meg a parancsolatokat.
Ha az igazságot meg akarod ismerni, higgy nekem.
Ha tökéletes akarsz lenni, add el mindenedet.
Ha tanítványom akarsz lenni, tagadd meg önmagadat.
Ha a boldog életet meg akarod nyerni, vesd meg a mostanvalót.
Ha a mennyben koronát akarsz, a földön alázd meg magad.
Ha velem akarsz uralkodni, hordozd velem együtt a keresztet.
Mert csak a kereszt szolgái találják meg a boldogságnak és az igaz világosságnak útját.
II. Uram Jézus, szűk és a világ szemében megvetett a te utad, add, hogy utánozhassalak, ha a világ megvetése szakad is rám.
Hiszen nem nagyobb a szolga uránál, sem a tanítvány mesterénél.
Avasd be szolgádat a te életformádba, mert ott terem számomra üdvösség, igaz életszentség.
Amit azon kívül olvasok vagy hallok, az megkönnyebbülést, örömet éppen nem szerez nekem.
III. Fiam, mivel mindezt tudod és mindent átbúvárlottál, boldog leszel, ha eszerint cselekszel.
Aki szeme előtt tartja parancsolataimat és hozzájuk szabja életét, az szeret engem.
Én is szeretni fogom őt, kinyilatkoztatom neki magamat, és magam mellé ültetem Atyám országában.
Uram Jézus, amint mondtad és ígérted, úgy legyen, és bárcsak úgy sikerüljön, hogy én is mindenre méltó legyek.
Fölvettem, fölvettem kezedből a keresztet, hordozom, holtig hordozom, amint vállamra raktad.
A jó szerzetes élete valóban keresztút, de a paradicsomba vezet.
Aki nekivágott, annak nem szabad visszafordulnia, sem a keresztet letennie.
IV. Rajta hát, kedveseim, fogjunk neki együtt, velünk lesz Jézus.
Jézus kedvéért vettük vállunkra ezt a keresztet, Jézus kedvéért hordozzuk tovább.
Az lesz a segítőnk, aki vezet, s előttünk lépeget.
Lámcsak, előttünk jár a mi királyunk, megvív értünk.
Kövessük úgy, mint férfiakhoz illik, senki se féljen, rettegjen, halált megvető bátorsággal induljunk a csatába, ne hozzunk szégyent dicső hírünkre azzal, hogy megfutunk a kereszt zászlaja alól.